(kerületi szakemberek)
Budapest, Röppentyű utca 35.
Manci néniék boltja a Tomori piac hátsósorán kínálta magát, balján a lángosos, jobbján Béla bácsi a hentes.
A Röppentyű utcában laktak. Férje, Bandi bácsi láncdohányos és asztmás volt. E két ténynek köszönhetően folyvást krákogott. A szállítást és utazást oldalkocsis motorkerékpárjukkal végezték, amit később Trabantra cseréltek.
Manci néniék nagyon élelmesek voltak, mert a házi savanyúság mellett idény jellegű termékeik is akadtak. Nyáron a főtt kukorica, télen a sült gesztenye. Ezek mellett, akár főzési vagy más háztartási tanácsokat is osztott, amihez az aláfestést, Bandi rettenthetetlen krahácsolása jelentette.
Aztán bealkonyult a piacnak, mert kitört a gulyás- és fridzsider szocializmus. A hatvanas évek vége felé és a hetvenes évek elején mindennapos volt a vásárlás, mert csak kevesen tudtak tárolni a jégszekrényükben, már ha volt is. A hűtőszekrények megjelenése megszüntette a napi vásárlást, divatba jött a friss áru helyett a tartósítószeres és a világ megismerte az „E”-betűjelzést.
Befellegzett a Manci néni-féle manufaktúrának. Bandi bácsi meghalt. A piaci árusító helyek sorra megszűntek. A végén több helyen lehetett piázni, mint zöldséget vásárolni. Manci néniék házát is lebontották, utóbb hallottuk, hogy egy fiatalabb ember lett az üzlet- és élettársa. Később a piac is bezárt.
Manapság pedig, ha megkóstoljuk a savanyúságot a pörkölt mellé, szomorúan konstatálhatjuk:
EZ SEM AZ IGAZI ...